Az embernek vannak olyan emberek az életében, akiknek nem csak nagyon sokat köszönhet, de iszonyatosan sok értéket is kapott tőlük. Nem lenne ma nélkülük és a segítségük nélkül az az ember akivé a hosszú-hosszú évek és idők folyamán vált. Nekem a szüleim mellett leginkább az anyai nagymamám volt ilyen. Rengeteget vigyázott rám gyerekként, és bár egyáltalán nem volt balatoni nyaralónk és nem is laktunk a balaton partjánál, rengeteget vonatoztunk el a magyar tengerhez nyáron. Iszonyatosan szerettem azokat az időket. A strandot, a kikötőt, a hajókat. Ő pedig bármit megtett volna, csakhogy boldognak és kiegyensúlyozottnak lásson engem. A vonatúton pedig csak mesélt nekem hosszasan. Nem is gondoltam, hogy a mesék nem csak egy – egy szeletét tartalmazzák az életének, de a legtanulságosabb mesék a világon. Észrevétlen kaptam eszméket és értékeket tőle, amitől azt gondolom egyre jobb és jobb ember lettem már gyerekként.
Örökké hálás leszek neki, és mivel nemrég volt nyolcvan éves szerettem volna valami igazán különlegessel meglepni őt. Tudom hogy a festményeket nem szereti, de azt is tudom hogy szeretne a nappalija falára valami díszt, mert most lett kész nála a lakása felújítása. És azt gondoltam, hogy a vászonképek világa tökéletes megoldást nyújtanak számomra arra, hogy egy Balaton vászonkép formájában a nappalijába varázsoljam kicsit a régi szép időket, amikor még gyerekként vonatoztunk folyamatosan a Balaton strandjaira. Mondanom sem kell, hogy amikor kibontotta ezt a gyönyörű képet azt sem tudta hirtelen hogy nevessen vagy sírjon. Meghatódott és iszonyatosan szépnek találta a képet. Azóta is ott lóg a nappalija falán és minden egyes nap gyönyörködik benne.